Eredeti:

kawaita kuchibiru  
itetsuku taiyou ni sarasarete
afureru namida ga   
shitataru mabushisa de boku wo nazoru kara

tarinai kasho wo tada umeau you ni  
kimi wo motomete ita
fureau yubi ni tsutawaru setsunasa 
dake wo kakiatsumete


kodou no oku ni   
kazasu negai wo   
sadame to iu nara
nokosareta kioku to   
nakushita kimi no omokage ga   
ima mo okizari no mama


kasukana toiki to furueru manazashi ni   yurameite
kazureru tamashii wo   
me wo iru kirameki ga futari wo tsutsunde


deawa nakereba   
kizutsuke au koto sae mo nakatta no kana
mogareta hane no itami ni 
yori soi nagara sotto nemurou


modorenai kara kaerenai kara   
inochi wo karashite
toozakaru ano hi to nakusu bakari no 
kono ude ga 
kimi no nukumori ni kogarete


daremo ga chigau   
sabishisa mochi yotte  
asu wo hoshigaru kedo
kimi ga mezashita kegare naki sono tsuyosa de boku wo kowashite


koe ni dekizu ni taeta inori wo   
sadame to nazukete
nokosareta kioku to  nakushita kimi no
omokage ga
ueta kono mune ni  
ima mo okizari no mama

 

 

Magyarul:

A kiszáradt ajkaim 
a megfagyó Napnak vannak kitéve.
A túlcsorduló könnyeid 
cseppenként hulló ragyogásban követnek engem.

Nem elég belőled ennyi..
Vártalak, hogy kárpótolj ezért.
Az össszeérő ujjainkon csak a fájdalom gyűlik, 
amit átadunk egymásnak.


Mélyen, ahol a szívem dobog, 
egy kívánságot tartok. 
Ha ez a végzetem,
akkor a hátrahagyott emlékek,
és az arcod, amit elvesztettem,
még mindig velem kell legyenek.


Egy halvány sóhajtást látok megrebbenni
a  remegő pillantásodban.
A megkopott lelkünket
egy szemet ringató ragyogás borítja be.

Ha nem találkozunk, 
vajon én sem sérültem volna meg?
Miközben a megdermedt szárnyaid 
fájdalmához közeledem, csendesen megpihenek.


Nem tudsz sem visszamenni, sem hazatérni.
ezért kihasználod az életet.
Azon a bizonyos napon eltávolodtunk
és elvesztettelek. 
Még mindig sóvárgok a melegséged után.


Minden ember különböző, 
és hordozza a magányát..
de mégis vágyunk a holnapra.
Te gondot fordítottál arra a tiszta erőre, 
amivel aztán tönkretettél engem.

Egy hang nélkül megállítottad az imáimat,
és a végzetemmel együtt legyőztél.
A hátrahagyott emlékek, és az arcod, 
amit elvesztettem..
a szomjazó szívemben,
még most is megmaradtak.

Szerző: Kumiko8 | 2011. október 14.